Mennyi? Mi mennyi?

Gyakran hangzik el mostanában, hogy csökkentek a civil szféra forrásai. Ez persze nézőpont kérdése, hiszen bizonyos körökben, egyes nagyobb szervezetek esetében nőttek. Ettől függetlenül még mindig erős a várakozás a pályázatok útján elérhető támogatások iránt. De vajon miért éppen ennyit és így igényelnek támogatást a szervezetek?

Tulajdonképpen ez egy hosszú tanulási folyamat eredménye volt, amelynek során kialakult egy olyan pályázati mókuskerék, amiből kitörni nagyon nehéz. És egy olyan "életformára" szoktatták rá a szektort a pályázatok, amiben tulajdonképpen muszáj mindig többet kérni, mint amire ténylegesen szükség van.

Mert a pályázati kiírások dönteni nem finanszíroznak működési költséget, ezért szakmai projektek kiadásai közé kell elrejteni, vagy "kigazdálkodni" a nem támogatott tételeket.

Mert őrült sok időt, energiát, kapacitást lekötnek a sikertelen pályázatok, előkészítésük, megírásuk, a nyertesek esetén a végtelen mennyiségű adminisztráció, dokumentáció, majd elszámolás, és ezeket is ki kell gazdálkodni.

És mert nagyon ritka, hogy egy szervezet végiggondolja, tényleg ilyen és ekkora pénzügyi támogatásokra van-e szüksége? Hogy megálljanak és azt kérdezzék meg: tényleg a pénz és ennyi és ilyen áron kell nekünk?

És ez történik.

 Ennél egy kicsit jobb kör, ha sikerül átgondolni a célokat, stratégiát és az ezek megvalósításához szükséges erőforrásokat. Alapítványunk Forrásteremtés, forrásbevonás képzései és tanácsadásai ezt szolgálják. 

Tehát tényleg van mit tanulnunk a közösségi média használatáról a támogató és forrásszerzésben...

Kicsit fázósan, kicsit döcögősen, de jó hangulatú és eredményes volt szombati közösségi tanulásunk a Gólyában. A találkozót a Köztársasági Elnök Úr támogatása segítette. A találkozón öten voltunk végül, így mindenki kérdésére, felvetésére volt módunk, időnk kitérni.

A találkozónk legfontosabb megállapításai, amit élő, naprakész és saját példákkal vizsgáltunk meg:

• A közösségi média többirányúsága, interektivitása olyan evidencia, amit persze tudunk, de valahogy mégsem használunk - így aztán összeszedtünk tippeket, hogyan lehet ezt jobban?
• Ma a civil ügyekben, különösen, ahol szép, inspiráló képeket kevésbé tudunk jól használni,  mégiscsak a Facebook a legfőbb csatorna, amit használnunk érdemes. De azért beszéltünk egy kicsit a többiről is, azok előnyeit és hátrányait, a FB-tól való eltéréseit is számba vettük. 
• Körbejártuk, miért is érdemes tömegeket gyűjteni magunk köré. Mire használhatjuk az ismertségünket, és ez hogyan váltható át szinte egy az egyben támogatásokra, adományokra, de ha mindenáron ebben hiszünk (mi nem ) pályázatokból nyerhető támogatásokra?

Utóbbihoz álljon itt két aktuális pályázat, ami szerintünk nagyon pontosan jelzi, miért is olyan nagyon fontos ez a kérdés.

Közel egy időben a két nagy áruházlánc (itt az egyik és itt a másik ) támogatásokat oszt civil szervezeteknek, helyi közösségi kezdeményezések támogatására, országszerte. Látszólag szokásos pályázat, de világosan kiderül belőle: a cégek ismertségük elterjesztése érdekében azokat a kezdeményezéseket preferálják, amelyek sokakat elérnek, sok támogatóval, ismerőssel, kedvelővel bírnak. 

Ugyan mi nem támogatjuk a pályázati forrásokból megvalósuló civil kezdeményezéseket, sok szempontból ártalmasnak tartjuk őket, de azoknak, akik ebben gondolkodnak, javasoljuk: itt az alkalom, ennek a pályázatnak a megírásával egyidőben kezdjék el tudatosan építeni saját támogató, követő társadalmi bázisukat a közösségi médiában. Szerintünk többet fognak ebből profitálni, mint magából a támogatásból. Már, ha sikerül elnyerniük. Ugyanis tényleg sok az eszkimó és kevés a fóka.

De sok sikert, és várunk mindenkit a következő konzultációs és képzési alkalmunkon!

Addig is kövessetek Bennünket itt, a Társadalmi Összetartozásért Alapítvány FB oldalán