Mint a szolidáris és szociális gazdaság, illetve a szociális és társadalmi vállalkozás fogalmainak tisztázásakor kifejtettük, a neoliberális alapú profitorientált globalizált gazdaság keretei között ugyan igen eltérő stratégiákkal boldogulhatnak egyes szereplők, ám mindenféle értelemben fenntartható megoldások attól várhatóak, ha a gazdaság szereplői kölcsönösen egymás értékeiből és erősségeiből tanulnak.
Azaz: a szociálisnak nevezett gazdaság szereplői és a nonprofit szervezetek olyan változások irányába mozdulnak el, amely a hatékonyságuk növekedésével jár, tevékenységeik jobban reflektálnak az igényekre és megteremtik működésük finanszírozásának lehetőség szerint többoldalú forrásait. Ezzel bizonyos értelemben a magas hatékonyságú forprofit szervezetekre kezdenek hasonlítani. Ennek a folyamatnak ott van a határa, amíg nem veszélyeztetik társadalmi küldetésük teljesítését.
Másrészről a forprofit szervezetek eredményességük egyedüli mutatója, a profit mellett megjelenítik a környezetért és társadalomért felelős működésmód szempontjait is, és ezt nem kizárólag és nem elsősorban piaci eredményességük növelése és marketingcélok érdekében teszik. Ezeknek a piaci szereplőknek a tevékenysége éppen úgy racionális az ökológiai közgazdaságtan művelői szerint, mint a „pénztermelés” kizárólagossága a klasszikus közgazdászok szerint.
A szolidáris gazdaság felé való elmozdulás nem csupán a szociális gazdaság szűken vett szereplőin múlik. A szolidáris gazdaság működése feltételezi a tudatos fogyasztókat, akik számára fontos szempont lehet a helyi termékek választása, a helyi piacok erősítése, ezáltal helyi munkalehetőségek megerősítése választásuk által. Ide tartoznak azok a piaci eszközök is, amelyek hasonló hatásokat eredményezhetnek, mint például a helyi pénz is. De igazán fontos szempont a méltányos piaci tevékenységek, kereskedelem támogatása, ami a gyerekmunkával készült termékek elutasításától a kifejezetten sérült emberek által előállítottak preferálásáig terjed. Mindezen túlmutatnak azok a nem piaci alrendszerben megvalósuló cserefolyamatok (szívességbank, közösségi akciók, események, stb.), kalákában végzett és egyéb önkéntes munka tevékenységek, amelyek a szolidáris gazdaság lényegi elemei, de nem részei a jelenlegi piacnak, és kevésbé hangsúlyosan kerülnek említésre, amikor a szociális gazdaságról esik szó.
Ez utóbbiak már pontosan jelzik azt a határt, amelynek átlépése jelen projektben nyilvánvalóan elképzelhetetlen, de ami jelzi a további fejlődés lehetőségeit a szolidáris gazdaság szolgáltatásainak és termékeinek előállítása kapcsán.
Ez a határ nem más, mint a munka jelenlegi fogalma, amelynek átértelmezése és kitágítása alapvetően változtathatja meg a jelenlegi folyamatokat. Azokat a folyamatokat, amelyek elindulásához hozzájárulhat minden bármennyire is aprócska kezdeményezés, amely a forprofit és nonprofit szervezetek működését a fenti értelemben egymáshoz közelítheti. Azokat a folyamatokat, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a profittermelés kizárólagossága mellett olyan értékek mellett is elkötelezett működésmódot támogasson, amelyek környezeti értékek megóvását és társadalmi célok elérését is segítik.
Ez nagyon távoli és idealisztikus célnak látszik. Azonban ez a projekt, amelyben az esettanulmányok összegzése történt, éppen azt ragadta meg, hogyan lehetséges egy lépéssel tovább lépni a szociális gazdaság szorosra zárt értelmezési keretéből egy fenntartható társadalmi és foglalkoztatási irányba, és ragadja meg ennek a változásnak egy kulcselemét. Mert nyilvánvalóan a szolidáris gazdaság fent sorolt lényegi elemei nagyon sokfajta, azonos irányba tartó változás eredőjeként jöhetnek létre.
A SoPro projekt ebből egy lényegi elemre fókuszál: a nonprofit és forprofit, valamint az (ön)kormányzati szereplők együttműködéseinek elősegítésére. Deklaráltan maga a folyamat a lényeges, és nem maguk a termékek és szolgáltatások. A folyamat, amelynek során felismerhetőek azok a rések, hiányok, szükségletek, amelyek lehetővé teszik a nonprofit szervezetek foglalkoztatási potenciáljának, piacra lépésének biztosítását, termékek előállítását vagy szolgáltatások nyújtását. Az a folyamat, amelyben egymás szempontjainak megismerésével és elfogadásával a nonprofit és forprofit szereplők értékrendje egy lépéssel közelít egymás felé. Az a folyamat, amelyben a forprofit, nonprofit és állami szereplők egymást egyenrangú partnerként elismerve megkeresik az együttműködés és (nem csupán pénzügyi értelemben vett, de azt is, a fennmaradás érdekében) közös haszon lehetőségét. Ez egy érdemi lépés lehet a forprofit szervezetek és szociális vállalkozások valódi társadalmi vállalkozássá válása, a piac és a szociális gazdaság szolidáris gazdasággá integrálódása irányába.
