A 2015. júniusi társadalmi vállalkozó tréningünk résztvevői értékelése

A Társadalmi Összetartozásért Alapítvány működése során mindig nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy partnereink, a velük együttműködők, szolgáltatásaink igénybevevői a lehető legtöbb formában és módon visszajelezhessenek, értékelhessék munkánkat. Minden értékelés, minden kritika hasznos, ami segít még jobban teljesíteni feladatainkat. Hiszünk abban, hogy mindent lehet még jobbá tenni, fejleszteni. Ezért is kérjük képzéseink után a résztvevőket, értékeljék azt.

Íme a legutóbbi képzésünk résztvevői értékelése. (A képzésen 10 fő vett részt.)

Talán már sikerült kipihenned magad :) Ha érdemjeggyel kellene osztályoznod a munkánkat, hányast adnál?

5. Jeles	7	70%
4. Jó	3	30%
3. Közepes	0	0%
2. Elégséges	0	0%
1. Elégtelen	0	0%

Mennyire vagy elégedett a képzőkkel összességében?

Teljesen	7	70%
Nagyon nagy mértékben	3	30%
Meglehetősen	0	0%
Inkább kevésbé	0	0%
Alig-alig	0	0%
Egyáltalán nem	0	0%

Mennyire vagy elégedett a képzők elméleti felkészültségével, tudásával?

Mennyire vagy elégedett a képzők módszertani felkészültségével?

Teljesen	9	90%
Nagyon nagy mértékben	0	0%
Meglehetősen	1	10%
Inkább kevésbé	0	0%
Alig-alig	0	0%
Egyáltalán nem	0	0%

Mennyire vagy elégedett a kapott tananyag színvonalával?

Teljesen	5	50%
Nagyon nagy mértékben	4	40%
Meglehetősen	1	10%
Inkább kevésbé	0	0%
Alig-alig	0	0%
Egyáltalán nem	0	0%

Mennyire vagy elégedett a tudás ellenőrzésének, illetve hasznosulásának biztosításával?

Teljesen	1	10%
Nagyon nagy mértékben	7	70%
Meglehetősen	2	20%
Inkább kevésbé	0	0%
Alig-alig	0	0%
Egyáltalán nem	0	0%

Mit gondolsz a képzés módszereiről?

Túl sok volt az elmélet, túl kevés a gyakorlat: 1	0	0%
2	1	10%
3	9	90%
4	0	0%
Túl kevés volt az elmélet, túl sok volt a gyakorlat: 5	0	0%

Mi volt a legjobb a képzésben?

• A családias hangulat, a tanárok lelkesedése, gyakorlat-orientáltság
• Kizökkentett a mindennapi taposómalomból, és arra késztetett, hogy a régen dédelgetett ötletemmel foglalkozzak!
• Azt szerettem benne legjobban, hogy a helyszínen formálódott a csoporthoz igazodott. Csudajó találkozni másokkal, akikkel van közös téma, cél, törekvés és mégis annyira más helyről és helyzetből osztja meg a látásmódját. Az is nagyon inspiráló, hogy mennyire kifinomult eszközeitek vannak arra, hogy a tudást is, a gyakorlaton keresztül és s szemléletmódot a példákon és történeteken keresztül hihetetlen gyorsan, hatásosan, és hatékonyan legyetek képesek átadni.
• rugalmasság,
• A képzők nyitottsága, rugalmassága, kedvessége. A konkrét feladatok megfogalmazása saját tervekre vonatkozóan.
• A szemléletátadás a gyakorlati munkán keresztül.
• A szemlélet folyamatos sulykolása :) Olyan szempontból eléggé egységes volt a csoport, hogy mindenkinek nehézséget okozott félretenni a civil gondolkodásmódot, sokat segített a folyamatos visszaterelés ahhoz, hogy most vállalkozásról van szó.
• Rendkívül inspiráló volt - a képzők és a helyszín is.
• Ez a csapat :)
• A társaság. A második napra egészen más energiákkal ültünk be... összeforrtunk! :) Amikor olyasmit kellett átgondolnom, amivel eddig nem nagyon foglalkoztam. (pl. célcsoport, versenytársak, kérdőív)

Mi volt a legrosszabb a képzésben?

• Az volt a legrosszabb, hogy néhány témára már nem maradt idő (például ha 48 órás lenne egy nap, akkor még sokkal több dologról lehetett volna szó :))
• tömény infó
• Kevés idő maradt a végére a saját tervek konkrét elindítására vonatkozóan, persze ez egyénileg változó lett volna, tudom.
• Néha csúszások voltak, nem lettek leadva tananyagok, ami egyrészt rugalmas, másrészt azonban valószínűleg lehetett volna kicsit jobban tartani a kereteket.
• Az, hogy három naphoz csak két este tartozik :) annyira jól esik a kötetlen beszélgetés!
• Nem mondanám rossznak, de bennem nagyon sok kérdés maradt, úgy érzem, mintha még nem lenne vége ennek a képzésnek, és ebben bízom is ;-). Szóval nagyon számítok a további, konkrét, személyre szabott tanácsadásban, és azt gondolom, az lesz az igazi sikerkritérium számotokra, ha a csoport tagok valóban beindítják és működtetik saját társadalmi vállalkozásaikat. :)
• a témákban rohantunk, de 3 napba több nem is fér bele, ez igaz.
• Nagyon feszített volt.
• Rövid volt. Részletesebben érinthettük volna mindegyik területet.
• Rövid volt olyan szempontból, hogy borzasztó sok minden bennem maradt, mert nem volt idő leragadni egy-egy fázisnál, egy-egy dolognál.

Mik voltak a legfontosabb megszerzett tudások, tapasztalatok, új gondolatok számodra a képzésen?

• Ismét beigazolódott, minél vegyesebb a társaság, annál jobbak vagyunk.
• a változtatásra való elhatározás megerősítése
• A legfontosabb az eddigiektől eltérő látásmód, szemlélet, hogy a civilek ne csak a pályázatokon próbáljanak élősködni, hanem teremtsék elő a megmaradásukhoz szükséges bevételeket. Ezért a szempontért nagyon hálás vagyok, de még annyira új, hogy még jó sokat kell róla tanulnom :).
• Számomra az volt a legfontosabb, hogy nem elbizonytalanított, hanem megerősített a terveimben.
• A társadalmi vállalkozásról, mint vállalkozási formáról kapott ismeretek Vállalkozóvá válás lehetőségei. Versenytársak és a piaci igények számbavétele. Saját gondolataim, ötleteim rendszerezése. Környezettudatosság. A vállalkozói létet nem kell túlmisztifikálni, csinálni kell!
• Számomra a legfontosabb és leginkább meghatározó tapasztalat az volt, hogy nem vagyok egyedül, nem én vagyok az egyetlen aki olyasmit akar csinál, ami a társadalom hasznára is válik.
• Az elméleti anyag rögtöni gyakorlativá való átültetése, saját célok konkretizálása.
• Számomra az volt a legérdekesebb, hogy hogy lehet kevés idő alatt használható tudást átadni, úgy érzem, ehhez kaptam főként muníciót.
• Részben lásd fentebb (merjünk és tudjunk vállalkozói fejjel gondolkodni), illetve az, hogy vállalkozóként, piaci szereplőként is lehet "jól" (etikusan) működni, lehet úgy csinálni, hogy az ne csak pénzügyi, gazdasági profitot eredményezzen, hanem társadalmit (és környezetit) is.
• Ahogyan a konkurenciát vizsgálom és értékelem, az a saját magam bemutatásának a leghatékonyabb módja. A vélemények sokfélesége egymás mellett - a lépegetős játékból, és az érvek, egymás minősítése nélkül - remek érzés volt. A kotkodácsolás :)

Változtatott-e a gazdasággal, piaccal, saját piaci működéseddel kapcsolatos hozzáállásodon a képzés?

Igen	6	60%
Nem	2	20%
Passz	1	10%
Egyéb	1	10%

Változtatott-e a társadalommal, közösségekkel, saját társadalmi szerepvállalásoddal, működéseddel kapcsolatos hozzáállásodon a képzés?

Igen	4	44.4%
Nem	4	44.4%
Passz	0	0%
Egyéb	1	11.1%

Változott-e a képzésnek köszönhetően a magadról, lehetőségeidről való gondolkodásod, hozzáállásod?

Igen	8	80%
Nem	1	10%
Passz	0	0%
Egyéb	1	10%

Nos, a magunk részéről nagyon örülünk, hogy sikerült új perspektívákat mutatni, új lehetőségek felé megnyitni az utat azok számára, akik megbíztak Bennünk, és eljöttek a képzésünkre. 

Büszkék vagyunk erre az értékelésre, köszönjük!

Te meddig mennél el?

Alapítványunk nevében is megjelenik küldetésünk: olyan társadalomért dolgozunk, ahol elfogadjuk egymást, ahol biztonságban lehetünk, és ahol nem rekesztődnek ki emberek csoportjai egyszerűen azért, mert másképp szeretnének élni, vagy más színű a bőrük mint a többieké, vagy egyszerűen: bármilyen szempontból mások.

Olyan világért dolgozunk, ahol a legfontosabb értékeket nem a pénz, a vagyon jelöli ki, hanem emberi létünk, emberségünk, felelősségvállalásunk önmagunk, a másik ember, a többi élőlény, emberi kultúránk és a bolygónk, világunk iránt.

Mi az, ami ezt különösen megnehezíti, és miért tartjuk fontosabbnak a minél inkább eltérően gondolkodó emberek, eltérő érdekeltségű szervezetek közös tevékenységeinek támogatását?

A probléma viszonylag egyszerű: ahhoz hogy biztonságban érezzük magunkat, a világot értsük és követni tudjuk, muszáj egyszerűsítenünk, a saját meggyőződéseinkbe kapaszkodni, a számunkra elfogadható értelmezéseket általánosítani. Enélkül megbolondulnánk a sok inger közepette.

Sőt. Milgram és Zimbardo kísérletei igazolták: ha bárki (nem kell országot vezető tekintélynek lennie, elég, ha a szomszédunk vagy a főnökünk ezt képviseli) "átvállalja" a felelősséget, és azt mondja, a másik ember nem egyenrangú velünk, és mi készek vagyunk megölni. Szinte bárki. Szinte bárkit. Sajnos. De vajon mi képesek vagyunk-e ennél emberibbek lenni?

Ami itt, ma Magyarországon sokak számára a biztonság feltételét jelenti, az néha éppen azzal áll szemben, ami számunkra fontos: a másik tiszteletével és elfogadásával.

Sokszínűek vagyunk

Mert ha körülnézünk az iskolában, a munkahelyünkön, alapvetően fehér bőrű embereket látunk. Tehát úgy gondoljuk, ez a jó.

Mert mindennapjainkban ritkán van a közvetlen környezetünkben kerekesszékes ember, és azt gondoljuk, az egyszerűség kedvéért, hogy ez így van rendjén.

Mert gyökereink néha nem adnak elég erőt, ezért azokba a vékony szálakba is kapaszkodunk, ami van, és azt gondoljuk, csak ettől lehet erős magyar identitásunk, és aki nem így tesz, az valamiért ártalmas ránk nézve.

És mert a világnak abban a szeletében, ahol naponta mozgunk, legyen az akár egy multicég vagy saját vállalkozásunk, egy közintézmény vagy egy civil szervezet, működésének értése és a bonyolult környezet megismerése és a változások követése is olyan nagyon sok energiánkat leköti, hogy elég az nekünk. Nem akarjuk még a másikat is érteni, hát még megérteni!

Ami ijesztő: a mások fenyegetőnek érzett mássága.
Változzon ő, ha azt akarja, hogy elfogadjam, megértsem!
Igen, ez felel meg a normál, hétköznapi működésünknek, és ez adja a biztonságunkat is, és ez vezet a másikkal, másmilyenekkel, idegenekkel szemben megnövekvő elvárásainknak.

Egy probléma van csak.

Kölcsönösen vagyunk egymásnak mások.

És ez az elfogadás nem fog menni, a közös élet is egyre nehezebben, ha elfogynak azok, akik mégis hajlandóak kidugni a csápjaikat, és erőt véve magukon, legyűrve félelmeiket, fenntartásaikat, közös élményeket keresnek a másmilyenekkel. Mindegy, hogy miben mások: bőrük színében, vallásos meggyőződésükben, munkájuk jellegében, testük felépítésében. Tényleg mindegy.

De ha ezek a találkozások létrejönnek, akkor gyakran válik az eddig idegen megismerhetővé, az eddig félelmet ébresztő barátságossá, a lehetetlennek tűnő lehetségessé.

 Nos, ezért keressük az alkalmakat, és ezért dolgozunk ezek megteremtésén.

És ez az, ami miatt mélyen fejet hajtunk mindenki előtt, aki ezt megteszi. Aki keresi az együttműködés lehetőségét a szerinte nagyon más értékrend mentén működő, potenciális társakkal, aki beszélgetni kezd azokkal, akik nagyon mást gondolnak a szexuális másságokról, aki a más kultúrájú emberektől való félelem ellenére vizet és játékokat visz a menekült családoknak, aki enni ad a hajléktalanoknak, aki beszélgetni ül le egy tőle nagyon eltérően kinéző és nagyon más helyzetben lévő emberrel.

Tisztelet nekik.
Folytassuk.

A szerző Herpainé Márkus Ágnes, a Társadalmi Összetartozásért Alapítvány igazgatója